Levente hosszasan vitatkozott, Eszter lelkiismeretére próbált hatni, bizonygatta, milyen nehéz helyzetbe került, és hogy az új kapcsolatában sem egyszerű minden.

Levente azonban hiába próbálta sajnáltatni magát azzal, hogy az új kapcsolatában sincs minden rendben, Esztert nem tudta meghatni. A férfi kitartó győzködése falakba ütközött. Végül, láthatóan ingerülten, beadta a derekát.

— Rendben van. Ha így akarod, megkapod a pénzed, de írj róla elismervényt — mondta feszülten.

Eszter szó nélkül papírt vett elő, és szabályosan megfogalmazta az átvételi nyilatkozatot. Amikor átnyújtotta, közönyös hangon csak ennyit tett hozzá:

— Levente, eszedbe se jusson trükközni. Ismersz engem.

Aznap este Levente már jókedvűen újságolta édesanyjának, Ildikónak, hogy lezárta a házasságát, és egy másik nő mellett döntött. A bútorokról és a háztartási gépekről úgy számolt be, mintha nagyvonalúan mindent Eszterre hagyott volna, mert „így tisztességes”. Ildikó felháborítónak tartotta, hogy a fia üres kézzel távozik, és elhatározta, hogy saját kezébe veszi az ügyet. Másnap kora reggel útnak indult a lakáshoz.