A bíró lapozott egyet az iratok között, majd higgadtan felelt:

— A dokumentum egyértelműen kölcsönről rendelkezik, amelyet vissza kell fizetni.

Márk arcán most először láttam valódi bizonytalanságot. A magabiztos mosoly eltűnt, helyét ideges feszültség vette át. Régen talán megsajnáltam volna. Most csak figyeltem, ahogy meginog a fölény, amely mögé éveken át bújt.

— Van még egy lényeges körülmény — folytatta az ügyvédem. — A bankszámlakivonatok tanúsága szerint a jelzáloghitel törlesztőrészleteit nyolc éven keresztül kizárólag Réka fizette.

A bíró átvette az újabb iratköteget, gyors pillantást vetett rá.

— Kívánja áttanulmányozni ezeket? — fordult Márkhoz.

Bólintott, de a tekintetéből láttam: érzi, hogy kicsúszik a talaj a lába alól. Az ügyvédje komoran dobolt a tollával az asztalon.

— Tisztelt Bíróság — szólalt meg végül a védő. — Még ha kölcsönről beszélünk is, az ingatlan a házasság alatt került megvételre. Legfeljebb pénzbeli ellentételezésről lehet szó, nem kizárólagos tulajdonról.

— És mit szól ahhoz a tényhez — vágott közbe San Szanyics —, hogy 2016 és 2019 között Márk hivatalosan nem rendelkezett bejelentett munkahellyel, így a család fenntartása, beleértve a hiteltörlesztést is, teljes egészében az én ügyfelem vállát nyomta?