«Sorozatos csaló!» — kiáltotta Nóra Ilona, a rendőrök azonnal elvitték
Fájdalmasan igazságtalan, mégis izgató a rejtély.
— Jöjjön csak beljebb, Nóra Ilona, ne toporogjon az ajtóban! – szólt rá kedvesen Réka az egykori anyósára, aki még mindig bizonytalanul állt a rendelő küszöbén.
— Nahát… a Medvegyeva doktornő te lennél? – hunyorgott az idős asszony, miközben alaposabban szemügyre vette a névtáblát.
— Igen, én vagyok – felelte mosolyogva Réka.
— Visszavetted a lánykori nevedet? – kérdezte Nóra Ilona, miközben belépett, és gondosan becsukta maga mögött az ajtót.
— Nem erről van szó – intett a székre Réka. – Újra férjhez mentem.
— Férjhez? Hogyhogy? Hiszen ti még csak nemrég…
— Már négy éve elváltunk Márktól.
— Te jó ég, tényleg! Négy év… – csóválta a fejét az asszony. – Szinte elszállt az idő.
— Mielőtt belevágunk, szeretném mondani: ha kellemetlen önnek, hogy én vizsgálom, nyugodtan átirányítom másik orvoshoz.
— Ugyan már, kislányom! Benned megbízom! Mindig is kedveltelek. Nem úgy, mint az a fiam, aki maga sem tudja, mit akar az élettől!