Réka félrenézett, és alig észrevehetően elmosolyodott.
„Kedvelt? Az nem kifejezés… – futott át az agyán. – Úgy ‘kedvelt’, hogy éveken át sírva aludtam el.”

— Milyen panaszokkal érkezett? – váltott vissza hivatásos hangnemre.

— Hoztam minden leletemet – tette le az asztalra a vaskos dossziét Nóra Ilona. – Amióta nyugdíjba mentem, mintha darabokra hullanék. Vérnyomás, ízületek, álmatlan éjszakák… egy év alatt összegyűlt minden bajom.

Réka figyelmesen lapozni kezdte az iratokat, az asszony pedig válaszra sem várva folytatta.

— Tudod, amióta elváltatok, Márk teljesen kifordult magából. Hetekig haza sem jött. Csoda, hogy az állását megtartotta. Mindig sajnáltam, hogy különváltatok.

Melletted bezzeg példás férj volt: nem ivott, nem csapodott el, kétszer is előléptették! Meg vagyok győződve, hogy ez mind neked köszönhető.

Réka jelentőségteljes pillantást vetett rá, de hallgatott. Pedig lett volna mit mondania.

Hat évet éltek együtt Márkkal, és ezalatt az idő alatt Nóra Ilonától egyetlen elismerő szót sem kapott.