– Nem lesz fiatalabb – felelte Dóra türelmes, de határozott hangon. – Én pedig nem fogok pelenkázni és takarítani utána, bocsáss meg. Ha ápolót fogadunk, az rengeteg pénz. Gondolj bele.

– Talán el lehetne küldeni egy hosszabb kezelésre, aztán visszaköltözne a házába – próbált észszerű maradni Márk, bár érezte, hogy egyre nehezebb tisztán gondolkodnia.

– Drágám, az öregséget nem lehet meggyógyítani – rázta meg a fejét Dóra. – Ha fel is erősítik valamennyire, azt a régi házat akkor sem tudja majd rendben tartani. És mi amúgy is külön szeretnénk költözni innen…

– …külön akarunk élni. Ha itt marad minden a régiben, a ház tönkremegy a fejünkre.

– Tönkremegy… – ismételte Márk szinte gépiesen, mintha csak visszhangozná Dóra szavait, de közben már alig fogta fel, mit is mond.

– Figyelj – folytatta a nő határozottan. – Beíratjuk anyádat egy bentlakásos intézménybe, ahol rendesen ellátják. A házat pedig még azelőtt eladjuk, hogy teljesen lepusztulna. A pénzből veszünk egy lakást a városban. Ha pedig jobban lesz, magunkhoz vesszük. Ez így mindenkinek jó.