– Meddig akarsz még taxisofőrt játszani mellette? – fogadta Dóra szemrehányó hangon a férjét, amikor hazaért. – Hívhatna inkább fuvarszolgálatot!

– Kicsim, anyának nehéz beszállni az autóba, és kiszállni is. A taxisok meg nem kapkodnak, hogy segítsenek – válaszolta Márk fáradtan.

– Ha rádobna plusz kétszáz forintot, hidd el, ölben vinnék! – legyintett a nő. – Még meg is hajolnának előtte.

– Ő az anyám – mosolyodott el halványan a férfi. – Természetes, hogy segítek neki.

– Az, hogy egyik orvostól a másikig hurcolod, csak ront az állapotán – Dóra leült az ölébe, és hízelgően átkarolta a nyakát. – Szakértői felügyeletre lenne szüksége, folyamatos ellátásra. Te magad mondod, mennyire legyengült.

– Nem húszéves már, az igaz – sóhajtott Márk, és közelebb hajolt, hogy megcsókolja, de a nő elhúzódott.

– Pontosan erről beszélek – folytatta komolyan. – Amikor az apám már nem tudta ellátni magát, kerestem neki egy jó idősek otthonát. Jól érzi ott magát, én pedig rendszeresen látogatom.

– Azt javaslod, adjam be anyámat egy intézetbe? – kérdezte hitetlenkedve.