«Újévkor nálunk lesz a családom, és kész» — jelentette ki határozottan
Ez az egész egyszerűen igazságtalan és megalázó.
– Miért lenne gond, ha idén is nálunk gyűlne össze a család szilveszterkor? – értetlenkedett Márk. – Évek óta így csináljuk, már hagyománnyá vált, hogy együtt ünneplünk.
– Nem lehetne most kivételesen változtatni, és inkább mi mennénk vendégségbe valakihez? – próbálkozott óvatosan Nóra.
– Nem fogok senkihez könyörögni meghívásért. A rokonság már eldöntötte, hogy hozzánk jönnek, nekünk csak annyi a dolgunk, hogy rendesen vendégül lássuk őket – fejtegette a férfi. – A bevásárlást elintézzük a hétvégén, te majd elkészíted az ételeket, és kész, minden rendben lesz.
Nóra azonban egészen másként látta a helyzetet. A tavalyi ünnepek emléke még mindig túl élénken élt benne, és egyáltalán nem vágyott az ismétlésre. Minden egyes évben náluk gyűlt össze az egész família, a főzés és a takarítás terhe pedig kizárólag az ő vállára nehezedett. Az anyósa úgy viselkedett, mintha ő lenne a ház úrnője, Márk nővére pedig hűen követte a példáját: rendre megérkezett a férjével és három gyerekével együtt. A kicsik felforgatták a lakást, állandó figyelmet követeltek, és percek alatt eltüntették az összes süteményt az asztalról. Márk öccsének családja sem maradt el mögöttük: soha semmit nem hoztak, egy tál ételt sem készítettek, ráadásul mindig késve estek be.