– Ha jól értem, továbbra sem lelkesedsz azért, hogy rendesen fogadd a rokonaimat – morgolódott Márk szemrehányóan.

– Úgy emlékszem, ebben még nem jutottunk dűlőre – felelte Nóra fáradtan, miközben lázasan kereste a megfelelő szavakat. – Egyszerűen most teljesen maga alá temet a munka, alig látok ki a feladatokból.

– Persze, mindig ez van – sértődött meg a férfi. – Aztán majd csodálkozol, ha anyám nem túl kedves veled.

Nóra inkább nem reagált erre. Pontosan tudta, hogy felesleges lenne újra meg újra ugyanazt a kört lefutni. Emese véleménye aligha változna akkor is, ha ő maga királyi lakomát varázsolna az asztalra, és minden kívánságát lesné. Kapcsolatuk kezdettől fogva döcögött, és az évek csak tovább mélyítették a repedéseket.

Néhány nappal később Márk végleg lezártnak tekintette a vitát.

– Nem akarok több kifogást hallani. Újévkor nálunk lesz a családom, és kész – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. – Ha ezzel szembe mész, azzal azt üzened, hogy semmibe veszed a véleményemet. Akkor nincs miről beszélnünk.