Nórának nem maradt más választása, mint belenyugodni az újabb megpróbáltatásba. Kedvetlenül kezdte összeállítani az ünnepi menüt, hosszú bevásárlólistát írt, és fejben már a kimerítő készülődés minden lépését végiggondolta. Ismét félre kellett tennie a saját elveit, csak hogy megőrizze a családi békét.

Egy héttel szilveszter előtt azonban Márk ingerülten toppant be az ajtón.

– Beraktak ügyeletbe a kórházba az ünnep éjszakájára. Le kell mondanunk mindent – közölte bosszúsan.

– Hogyhogy ilyen hirtelen? – kapta fel a fejét Nóra. – Nem tudsz cserélni valakivel?

– Esélytelen. Senki sem akar szilveszterkor dolgozni – sóhajtott fel. – Teljesen váratlanul jött, és a legrosszabbkor.

– Kár, hogy így alakult – mondta Nóra együttérző hangon, miközben legbelül megkönnyebbülést érzett. – Akkor ezek szerint az estét egyedül töltöm majd itthon…

– Ha szeretnéd, azért összegyűlhetne a család nálunk, és nélkülem is megtarthatnátok az estét – vetette fel Márk óvatosan.

– Ugyan már, ne borítsuk fel a megszokott rendet – tiltakozott Nóra kissé túl gyorsan. – Jövőre majd bepótoljuk rendesen. Most inkább hazamegyek a szüleimhez, ott leszek szilveszterkor, és kész. Nem dől össze a világ.