– Pszt… – Márk játékosan az ajkára tette az ujját, majd minden előjel nélkül megcsókolta. Nem kapkodott; lassan, ízlelgetve érintette az ajkát. Réka először megdermedt, aztán szinte felolvadt az ölelésében.

– Látod? – súgta a férfi. – Végre felébredtél abból a furcsa, szürke álomból. Érzelmek kellenek. Kezdetnek jó volt a „ne korcsolyázz a törött lábaddal” jelenet… aztán majd kitaláljuk, hogyan hozzalak teljesen vissza az életbe.

– És az mit jelent? – kérdezte Réka, még mindig az iménti csók hatása alatt.

– Azt, hogy először is tegezzük egymást. Ez a magázódás túl hivatalos kettőnk között. – Azzal elindult a fagylaltos bódé felé, majd félúton visszafordult. – Ha már a görkorcsolya tiltólistás, egy fagyi talán belefér?

A válás Gergővel hosszadalmas és kimerítő volt. A férfi minden fillérhez ragaszkodott, aprólékosan felsorolták és felosztották a közös vagyont. Rideg tárgyalások, száraz paragrafusok, végtelen egyeztetések – így zárult le a házasságuk.

Később Réka hozzáment Márkhoz. És attól a naptól kezdve senki nem illette többé megalázó szavakkal – sem négyszemközt, sem mások előtt. Márk nem egy átalakítandó projektet látott benne, hanem azt a nőt szerette, aki volt: minden bizonytalanságával, érzékenységével együtt. Soha nem akarta megváltoztatni. És eszébe sem jutott volna szégyellni őt.

❦

Lilla már az elején ódzkodott attól, hogy a férje rokonságától béreljenek lakást. Valami megmagyarázhatatlan belső hang azt súgta neki, hogy ebből még kellemetlenség lehet.

– Ne csinálj ebből ekkora ügyet – próbálta meggyőzni Gergő. – Először is, a nagynéném és a férje közvetítő nélkül adják ki a kétszobásukat, nem kell jutalékot fizetnünk, és az ár is baráti.

– Te is tudod, hogy a pénzügyek a családban sokszor több feszültséget szülnek, mintha idegenekkel üzletelnénk – válaszolta bizonytalanul Lilla.

– Én megbízom a rokonaimban.