«Elegem van a nővérből, ne jöjjenek többet!» — förmedt Nikolett
Kegyetlen igazságtalanság, mégis fájdalmasan szép fordulat.
Gergő harmincnyolc éves volt, amikor végül megnősült. Korábban sosem volt házas, persze akadtak kapcsolatai, nem élt remeteként, de valahogy mindig meghátrált, amikor a családalapítás szóba került.
– Elég volt végignéznem a barátaim házasságát, nem kapkodom el – felelte rendre azoknak, akik faggatták. – Ráérek még, nem futok ki az időből.
A nővére, Eszter, gyakran csóválta emiatt a fejét.
– Fiatalon nem kellett senki, most meg válogatsz és hibát keresel mindenkiben. Vigyázz, még pórul jársz! A barátaidnak már iskolás gyerekeik vannak, te meg most készülsz oltár elé állni.
– Ugyan, hagyj már – legyintett Gergő. – Megnősülök én, mégpedig Nikolettet veszem el.
– Melyik Nikolettet? Csak nem azt a szomszéd lányt, aki három házzal arrébb lakik a szüleivel? Hiszen alig múlt húsz! – kérdezte hitetlenkedve Eszter.
– De bizony, őt.
– Te meg harmincnyolc vagy… Gergő, nálad semmi sem úgy alakul, mint másoknál.