«Elegem van a nővérből, ne jöjjenek többet!» — förmedt Nikolett
Kegyetlen igazságtalanság, mégis fájdalmasan szép fordulat.
Gergő harmincnyolc éves volt, amikor végül megnősült. Korábban sosem volt házas, persze akadtak kapcsolatai, nem élt remeteként, de valahogy mindig meghátrált, amikor a családalapítás szóba került.
– Elég volt végignéznem a barátaim házasságát, nem kapkodom el – felelte rendre azoknak, akik faggatták. – Ráérek még, nem futok ki az időből.
A nővére, Eszter, gyakran csóválta emiatt a fejét.
– Fiatalon nem kellett senki, most meg válogatsz és hibát keresel mindenkiben. Vigyázz, még pórul jársz! A barátaidnak már iskolás gyerekeik vannak, te meg most készülsz oltár elé állni.
– Ugyan, hagyj már – legyintett Gergő. – Megnősülök én, mégpedig Nikolettet veszem el.
– Melyik Nikolettet? Csak nem azt a szomszéd lányt, aki három házzal arrébb lakik a szüleivel? Hiszen alig múlt húsz! – kérdezte hitetlenkedve Eszter.
– De bizony, őt.
– Te meg harmincnyolc vagy… Gergő, nálad semmi sem úgy alakul, mint másoknál.
– Majd meglátjuk – nevetett fel a férfi.
Gergő magas, jó kiállású ember volt. Nem számított klasszikus értelemben vett sármos férfinak, de megvolt benne az a nyugodt erő, ami tekintélyt adott. A szülei házában élt egy kis magyarországi településen. Az édesanyját egy éve temette el, az apját már korábban elveszítette. A helyi autószervizben dolgozott, amelyet egykori osztálytársa, Márk vezetett. Ügyes kezű, gondolkodó szakember volt, Márk gyakran mondogatta róla, hogy aranyat ér a keze és vág az esze.
Az esküvő nem volt fényűző. Nikolett fehér ruhát viselt, fiatalos és sugárzó volt, Gergő pedig elegáns, magas alakjával illett mellé. A polgári szertartás után egy közeli étterembe mentek, ahol szűk családi körben, néhány barát társaságában ünnepeltek.
Nikolett hamar átköltöztette kevés holmiját a férjéhez, és elkezdődött a közös életük. A gyár étkezdéjében dolgozott pénztárosként. A mindennapok csendesen teltek. Eszter a közeli városban lakott a családjával, havonta egyszer autóval látogattak haza. Amíg az édesanyjuk élt, kéthetente is jött, ajándékokat hozott, sokat beszélgettek. Most azonban már más volt a helyzet: a szülői háznak új asszonya lett, fiatal és tapasztalatlan.
Eszter hamar észrevette, hogy Nikolett nem igazán örül a látogatásainak. Amikor meglátta, összeszorított szájjal odavetette:
– Nahát, megjött a nővér is.
Ez a hangnem bántotta Esztert, de inkább hallgatott. Nem akart feszültséget kelteni, és tudta, hogy az ifjú feleség még éretlen.
Nikolett szülei három házzal arrébb éltek. A családi légkör korántsem volt idilli: az apja gyakran ivott, és az anyja sem maradt el mögötte. A lány menekülni akart abból a zűrzavarból, ezért is mondott igent Gergőnek. Bár eredetileg inkább vele egykorú férjről álmodott, végül beérte azzal, amit a sors kínált.
Háziasszonyként még nem állt a helyzet magaslatán. Gergő viszont főzni, takarítani egyaránt tudott, rendes, dolgos ember volt. Szerette a tisztaságot és a rendszert, ezért türelmesen mutatta Nikolettnek, mit hogyan érdemes csinálni, és igyekezett rászoktatni a rendre – nem sejtve, hogy a tanításból hamarosan komolyabb összetűzések fakadnak majd közöttük.
Koppints a Tovább gombra a folytatáshoz