Esztert mulattatta, mennyire zavarba tudja hozni ezt a nagy darab, mackós férfit. Levente kétkezi munkához szokott ember volt, mégis úgy pirult előtte, mint egy kamasz. Néha nem tudta, hová tegye a kezét, a tekintete pedig éhesen követte minden mozdulatát. Eszter soha nem gondolta volna, hogy közel a negyvenhez ilyen mindent elsöprő szerelem talál rá. Azt hitte, az ilyesmi már mögötte van – tévedett.

A boldogság végül újabb ajándékot hozott: egy év múlva megszületett a kislányuk, Nóra. Eszter akkor értette meg igazán, mennyire mélyen kötődik Leventéhez. Ha valaki korábban azt mondja neki, hogy még egyszer így tud szeretni, csak legyintett volna.

Levente pedig büszkén járt-kelt, mint aki kincset talált. Családfő lett, fia és apró lánya van, mellette pedig egy asszony, aki nemcsak a társa, hanem a szerelme is. Olyan öröm szakadt rájuk, amire egyikük sem számított.

Az élet kiszámíthatatlan: néha ott talál ránk a legnagyobb ajándék, ahol korábban veszteséget éltünk át. És ami elveszettnek tűnik, sokszor csak helyet csinál valami szebbnek.

❦

– Menjek érted a munkahelyedre? Ugyan már, mi történt? Talán leálltak a buszok? – mordult bele Zoltán a telefonba, amikor felvette Réka hívását. – Kificamítottad a bokád? De hát nem tört el, igaz? Mindig túldramatizálod a dolgokat. Itt ülnek nálam a srácok, szerinted pattanjak fel, és rohanjak utánad? Ugyan, menj csak szépen busszal! Ha tényleg annyira fáj, hívj egy taxit, ne csinálj jelenetet.

– Most Rékával beszéltél? – kérdezte nevetgélve Gábor, aki a többiekkel együtt kéretlenül birtokba vette a lakást. – Ez az, haver, így kell ezt! Nem kisfiú módjára, hanem férfiként.