Két hét elteltével azonban váratlan dolog történt. Levente megkapta az előlegét, és egy este telepakolt szatyrokkal érkezett haza: füstölt lazac, vörös kaviár, sőt Eszter kedvenc tortája is ott lapult a csomagban. Honnan tudta? Maga sem értette.

Gáborra sokáig vártak aznap. Végül telefonált, hogy üzemzavar van a műhelyben, és reggelig bent kell maradnia.

Eszter csalódott volt, de Leventével azért megkóstolták a halas palacsintát, ettek a kaviárból, teáztak a tortával. A többit gondosan elcsomagolta a hűtőbe. Gábor mindig szerette a kaviáros falatokat, meg a lazacosat is. Majd hazajön fáradtan, és ott várja a meglepetés.

Egyszer csak rendbe kell jönnie mindennek. Vagy mégsem?

Reggel különös zajra riadt fel. Félálomban nem tudta hová tenni a hangokat. Ő amúgy is nehezen ébred, az ébresztőt sem hallja meg soha. Általában Gábor keltette – még most is, a feszültség ellenére is inkább felhangosította a tévét, hogy biztosan felébredjen.

Most azonban más volt a hang. Szokatlan.

A hálószoba ajtajában ott állt Gábor. Az arca feszült volt, a tekintete kemény, és valami olyasmi izzott benne, amitől Eszter gyomra hirtelen görcsbe rándult.

Gábor kezében ott volt a telefon, és láthatóan már kattintott is vele.

Az ágy szélén pedig ott ült Levente – zavarodottan, fülig vörösödve, mindössze egy alsónadrágban.

– Ez meg mi az ördög, Gábor? – rántotta fel magára a takarót Eszter, hogy eltakarja a vállát. – Mit kerestek itt mind a ketten?

– Pont ezt szeretném én is megtudni! – vágott vissza Gábor fagyos hangon. – Sokáig nem hittem a pletykáknak, pedig figyelmeztettek, hogy amíg túlórázom, te vígan szórakozol másokkal. Ma direkt korábban jöttem haza. Azt hittétek, késő estig dolgozom, igaz?

– Ne beszélj képtelenségeket, és tedd már el azt a telefont! – csattant fel Eszter. Olyan volt az egész, mintha még mindig álmodna. Ki ez az ember előtte? Hová tűnt a férje?

– Nekem ennyi elég volt. Beadom a válópert. Túl sok mindent nyeltem le, de mindennek van határa. Te pedig – fordult Leventéhez –, hálás lehetnél. Segítettem munkát szerezni, erre így hálálod meg?

Az ajtó nagy csattanással csapódott be mögötte.

Néhány másodpercig néma csend ült a szobára.

– Mi volt ez az egész? – fordult Eszter döbbenten Leventéhez. – Mit kerestél egyáltalán a hálóban?

– Eszter, esküszöm, Gábor hívott fel – magyarázta kapkodva a férfi. – Azt mondta, nem ébredsz fel, és késésben leszel a munkahelyedről. Csak azért jöttem be, hogy szóljak. Szólítottalak, de meg sem mozdultál, úgyhogy finoman megráztam a vállad. Erre kivágódik az ajtó, és ő ott áll… A többit te is láttad.

Aznap este Gábor nem ment haza. Másnap sem. Harmadnap megjelent, bőrönddel, és közölte, hogy elköltözik.

Eszterben lassan összeállt a kép. Túl megrendezett volt az egész jelenet. A telefon, az időzítés, a vádak. Valószínűleg már volt valakije, és csak ürügy kellett neki.

A teljes igazság akkor derült ki, amikor a gyakorlati idejéről hazatért a fia, Márk.

Kiderült, hogy Márk többször is látta az apját egy fiatal nő társaságában. Nem egyszer, nem véletlenül. Amikor kérdőre vonta, Gábor azzal védekezett, hogy az anyja hidegsége és hűtlensége taszította más karjaiba. Még a saját fiuk előtt is igyekezett besározni Esztert, mielőtt végleg kilép az életükből.