Márk azonban nem hitt neki. Az apjával azóta alig beszél, és a tisztelet is megkopott benne.

A gyakorlat után a fiú a gyárban helyezkedett el, ahogyan tervezte. Gábor viszont felmondott, és elköltözött ahhoz a nőhöz.

– Anya, képzeld, Levente még mindig a munkásszállón lakik – jegyezte meg egy este Márk. – A gyárban is bevált. Kiderült, hogy remek asztalos, sokat segít nekem is.

Eszter vállat vont, mintha nem érintené. A válás körüli hercehurca teljesen kizökkentette. Mégis, pár nappal később a fia újra szóba hozta.

– Tudod, kedvelem Leventét. És érdeklődött felőled is. Beugrana velem munka után, rendben?

Eszter elsőre tiltakozni akart, aztán meggondolta magát. Miért is ne? Végül is rokon, és Márk szemében becsületes ember.

Levente egyszer átjött, aztán megint. A fiúval hamar találtak közös témát: javítások, szerelés, apró barkácsmunkák. A lakásban mindig akadt tennivaló. Eszter pedig azon kapta magát, hogy figyeli az órát, mikor csengetnek már.

Egy délután a konyhaasztalt javították. Márk telefonja megcsörrent.

– Anya, csak pár percre leszaladok! – kiáltotta, és már ki is rohant.

Az ajtó becsukódott. A lakás hirtelen szokatlanul csendes lett.

Levente a csavarral bíbelődött, igyekezett a helyére hajtani, de a menet újra és újra megcsúszott, a csavar pedig kicsúszott a kezéből és a padlóra pottyant.

A csavar újra a földön koppant. Levente egy pillanatra mozdulatlanná vált, majd lassan felegyenesedett. Rájött, hogy egy ideje már nem is a szétesett asztallal küzd, hanem valami egészen mással. Felnézett Eszterre, és a tekintetében most nem ügyetlen zavar, hanem elszántság ült.

– Szeretnék bocsánatot kérni azért, ami akkor történt – mondta csendesen. – Nem úgy akartam, mégis rosszul sült el. Te különleges vagy, Eszter. Ne hidd, hogy olyan vagyok, mint amilyennek látszani engedtem magam. Réka után… – elakadt a szava –, nehezen bíztam bárkiben. De te más vagy. És az igazság az, hogy nagyon közel kerültél hozzám.

Feltápászkodott a padlóról, félretolta a javításra váró asztalt, és tétován odalépett hozzá. Egy pillanatig habozott, mintha még most is visszafordulhatna, aztán esetlenül, de őszintén átölelte, és megcsókolta. Eszter meglepődött, mégsem húzódott el. Mintha már régóta erre a mozdulatra várt volna, csak nem merte bevallani magának.

Márk jóval később ért vissza, mint ígérte. Amikor belépett, és meglátta őket az asztal fölé hajolva, huncut mosoly suhant át az arcán.

– Na, nélkülem nem boldogultok? – nevetett. – Én viszont farkaséhes vagyok!

– Ezzel nem vagy egyedül – felelte Levente rekedtes hangon, és Eszter szemébe nézett. A tekintetükben ott vibrált valami új, kimondatlan szövetség.

Egy hét sem telt el, Levente komolyan beszélgetést kezdeményezett.

– Ne hidd, hogy nincstelen vagyok – kezdte kissé feszengve. – Van házam vidéken, rendben tartott gazdasággal. Spóroltam is az évek során. Gyerekkorom óta értek a fához, a nagyapám híres asztalos volt, tőle tanultam mindent. Gábor valamiért azt hitte, hogy szűkösen élek, talán mert magamnak való voltam. Amikor hívott, csak testvéri alapon jöttem ide. Azt gondoltam, változás kell, nem jó egyedül. De arra nem számítottam, hogy ekkorát fordul az életem… hogy tulajdonképpen a bátyám feleségébe szeretek bele.