Gáborra sokáig vártak aznap. Végül telefonált, hogy üzemzavar van a műhelyben, és reggelig bent kell maradnia.

Eszter csalódott volt, de Leventével azért megkóstolták a halas palacsintát, ettek a kaviárból, teáztak a tortával. A többit gondosan elcsomagolta a hűtőbe. Gábor mindig szerette a kaviáros falatokat, meg a lazacosat is. Majd hazajön fáradtan, és ott várja a meglepetés.

Egyszer csak rendbe kell jönnie mindennek. Vagy mégsem?

Reggel különös zajra riadt fel. Félálomban nem tudta hová tenni a hangokat. Ő amúgy is nehezen ébred, az ébresztőt sem hallja meg soha. Általában Gábor keltette – még most is, a feszültség ellenére is inkább felhangosította a tévét, hogy biztosan felébredjen.

Most azonban más volt a hang. Szokatlan.

A hálószoba ajtajában ott állt Gábor. Az arca feszült volt, a tekintete kemény, és valami olyasmi izzott benne, amitől Eszter gyomra hirtelen görcsbe rándult.

Gábor kezében ott volt a telefon, és láthatóan már kattintott is vele.

Az ágy szélén pedig ott ült Levente – zavarodottan, fülig vörösödve, mindössze egy alsónadrágban.