Aznap este Gábor nem ment haza. Másnap sem. Harmadnap megjelent, bőrönddel, és közölte, hogy elköltözik.

Eszterben lassan összeállt a kép. Túl megrendezett volt az egész jelenet. A telefon, az időzítés, a vádak. Valószínűleg már volt valakije, és csak ürügy kellett neki.

A teljes igazság akkor derült ki, amikor a gyakorlati idejéről hazatért a fia, Márk.

Kiderült, hogy Márk többször is látta az apját egy fiatal nő társaságában. Nem egyszer, nem véletlenül. Amikor kérdőre vonta, Gábor azzal védekezett, hogy az anyja hidegsége és hűtlensége taszította más karjaiba. Még a saját fiuk előtt is igyekezett besározni Esztert, mielőtt végleg kilép az életükből.

Márk azonban nem hitt neki. Az apjával azóta alig beszél, és a tisztelet is megkopott benne.

A gyakorlat után a fiú a gyárban helyezkedett el, ahogyan tervezte. Gábor viszont felmondott, és elköltözött ahhoz a nőhöz.

– Anya, képzeld, Levente még mindig a munkásszállón lakik – jegyezte meg egy este Márk. – A gyárban is bevált. Kiderült, hogy remek asztalos, sokat segít nekem is.