— Akkor vegyen magának egyet — felelte Eszter higgadtan.

— Miből? Olyan kevés a fizetése!

— Akkor keressen jobban fizető állást.

— Hogy mondhatsz ilyet! — zokogta Réka. — Miattad hagyta ott az előző munkahelyét! Másik városba is költözött!

Eszter egy pillanatra megdermedt. Márk soha nem költözött miatta sehova. Itt ismerkedtek meg, ebben a városban. Az állását pedig azért adta fel, mert nem bírta a korai kelést.

— Réka — mondta végül fáradtan —, kérem, távozzon. Nem írok alá semmit.

— Nem megyek! — huppant vissza makacsul a kanapéra. — Amíg alá nem írod!

— Akkor kénytelen leszek rendőrt hívni.

— Szemtelen vagy az idősebbekkel! Hol a neveltetésed? — háborgott az asszony.

— A neveltetésem nem engedi, hogy erővel tegyek ki egy idős nőt — válaszolta Eszter. — De a türelmem véges.

Balázs zavartan megköszörülte a torkát.
— Réka, talán jobb lenne most elmenni. Nyugodtan átbeszélni később…

— Nem! — toppantott az asszony. — El akarja tőlem venni a fiamat!

— Nem veszek el én senkitől semmit — felelte Eszter higgadtan, majd leült Rékával szemben a fotelbe. — De ha Márk mindenáron tulajdonos akar lenni, akkor vegyen magának egy lakást.

— Ugyan miből? — pityeredett el az asszony. — Honnan lenne rá pénze?

— Fogalmam sincs. Ez az ő gondja, nem az enyém.

— Szívtelen teremtés! — csattant fel Réka. — Kőből van a szíved! Nem is értem, hogy tudott beléd szeretni a fiam!

— Valószínűleg nem az ingatlan miatt — válaszolta Eszter szárazon.

— Akkor mégis miért?

A kérdés a levegőben maradt. Eszter maga is elgondolkodott. Miért is? Amikor megismerkedtek, Márk figyelmes volt, szellemes, tele nagy ígéretekkel. Könnyedén bűvölt el bárkit. Csakhogy idővel kiderült: a munka nem tartozik a kedvencei közé, otthon sem töri magát, a pénzzel pedig úgy bánik, mintha sosem fogyna el. Közben rendre hangsúlyozta, hogy csak ideiglenesen lakik nála, majd az esküvő után közös otthont teremtenek.

Csakhogy a „közös otthonra” nem volt félretett pénze. És belátható időn belül nem is lett volna.

— Tudja mit? — szólalt meg végül Eszter. — Megvárom Márkot, és négyszemközt megbeszélem vele.

— Én pedig itt maradok! — jelentette ki Réka dacosan. — Hallani akarom, mit mond!

— Nem, nem marad. Ez kettőnk ügye.

— Az anyja vagyok!

— Én pedig a felesége.

— Egy hónapja! Én meg egész életében mellette álltam!

Eszter felállt, és a kezébe vette a telefonját.

— Felhívom Márkot, és elmondom neki, mi folyik itt.

— Ne merészeld! — rémült meg Réka. — Minek idegesíteni szegényt?

— Akkor most távozik.

Az asszony kelletlenül feltápászkodott, még odavetett egy csúnya megjegyzést, majd az ajtó felé indult. Balázs sietve követte.

— Meg fogod még bánni! — kiáltotta Réka a küszöbről. — A fiam ráébred, milyen nő vagy valójában!

— Tudomásul veszem — felelte Eszter, és gondosan ráfordította az összes zárat.

Amikor egyedül maradt, hátát az ajtónak vetette, és lassan lecsúszott a padlóra. Remegtek az ujjai, a torkát szorította valami láthatatlan görcs. Egy hónapja még ez az asszony boldogan sírt az esküvőjükön, és a világ legjobb menyének nevezte. Most pedig ügyvéddel érkezett, hogy megszerezze a lakás felét.