Tamás összerezzent, mintha arcon csapták volna. Margit néni nagyot sóhajtott.

— Szóval ez a válaszod — mondta ingerülten az anyós. — Önző vagy. Csak magaddal törődsz.

— A jogaimat védem — felelte Réka.

— A falak fontosabbak neked, mint az élő emberek? — csattant fel Margit néni, felpattanva a székéről. — Mi a családról beszélünk, te meg a vagyonodat dédelgeted! Hálátlan vagy, Réka. Tamás szeret téged, gondoskodik rólad, te meg a saját húgának sem segítesz!

— Nem vagyok köteles odaadni a saját lakásomat! — vágott vissza Réka élesen.

— De igen, mert feleség vagy! A feleség mindenben támogatja a férjét! — támadott az anyós.

Tamás felállt és megpróbált közbelépni:

— Anya, nyugodj meg. Réka, kérlek, ne ordibáljunk.

— Ne ordibáljunk? — fordult felé Réka. — Ti el akarjátok venni tőlem az otthonomat, és én hallgassak?

— Senki nem akar elvenni semmit, csak átosztani. Nem mindegy? — próbálkozott Tamás.

— Nekem nem mindegy! Nem akarom elveszíteni az otthonomat! — tört ki Rékából.

— Miért elveszteni? Lesz egy másik lakásod — próbálta megnyugtatni Tamás.

— Nem kell másik! Itt akarok maradni! — kiáltotta Réka.

Margit néni a fejét fogta.

— Úristen, mennyire csökönyös vagy! Nem gondolsz senkire, csak magadra!

— Magamra gondolok, mert rajtam kívül senki sem teszi! — válaszolta Réka.

A veszekedés egyre jobban elmérgesedett. Margit néni a hálátlanságról és az önzésről szónokolt, Tamás közben megpróbálta lecsillapítani a kedélyeket és meggyőzni Rékát, hogy minden békésen rendezhető. Réka a nappali közepén állt, és pontosan tudta: nincs meghátrálás.

— Ez a lakás az enyém. A szüleim keményen megdolgoztak érte, és nekem hagyták. Nem adom oda senkinek — jelentette ki határozottan.

— Réka, én csak annyit kérek, hogy segíts a húgomon, te meg belekapaszkodsz ebbe a lakásba! — nézett rá szemrehányóan Tamás.

— A te családod problémáit akarod az én káromon megoldani! — felelte Réka.

— A mi kárunkra! Hiszen házaspár vagyunk! — tiltakozott Tamás.

— A házasság nem azt jelenti, hogy köteles vagyok feladni az otthonomat! — szállt szembe Réka.

Margit néni odalépett hozzá és rámutatott.

— Rossz feleség vagy. Az igazi feleség feltétel nélkül támogatja a férjét. Mindig segít a családnak. Te meg csak a magad hasznát nézed!

— Margit néni, kérem, most menjen el — mondta Réka halkan, de határozottan.

— Tessék? — akadt el az anyós szava.

— Kérem, hagyja el a lakásomat. Most rögtön.

Az anyós arcán harag villant.

— Kidobsz? — kérdezte.

— Igen. Ez az én otthonom, és nem tűröm, hogy itt kiabáljon velem — mondta Réka.

— Tamás! — fordult az anyós a fiához. — Hallod, hogyan mer beszélni velem?

Tamás tanácstalanul állt az anyja és a felesége között. Az arca elfehéredett, a keze remegett.

— Réka, ez nem volt szükséges. Anya jót akart — szólalt meg.

— Jót? — nevetett keserűen Réka. — Kinek jót? Zsófinak? Nektek? És nekem mi jut?

— Mindenkinek — felelte Tamás.

— Mindenkinek — kivéve nekem — mondta Réka.

Kiment az előszobába és szélesre tárta az ajtót.

— Margit néni, kérem — mondta.

Az anyós felkapta a táskáját, és egy dühös pillantást küldött Réka felé.