Pár hónappal később Tamás húga, Zsófi bejelentette, hogy eljegyezték. Huszonöt éves volt, irodai asszisztensként dolgozott, nem túl magas fizetésért. A vőlegénye, Dániel, egy építőipari cégnél volt segédmunkás. Ketten egy egyszobás albérletben éltek Kőbányán, és alig jöttek ki a pénzükből.

Az esküvőt egy kis kávézóban tartották Ferencvárosban, szerény körülmények között, mintegy harminc vendéggel. Margit néni sugárzott, ölelte és üdvözölte a lányát. Tamás gratulált, Réka is mondott pár kedves szót. Az ünnep jó hangulatban zárult, a vendégek késő este búcsúztak el.

Egy héttel az esküvő után Margit néni ismét megjelent náluk, ezúttal sütemény nélkül. Az arca komoly volt, kezében egy aktatáska. Tamás a nappaliban ült és a tévét nézte, Réka a konyhában a vacsorával foglalatoskodott.

— Tamáskám, Rékácska, meg kell beszélnünk valamit — jelentette be az anyós, ahogy belépett a szobába.

Réka letörölte a kezét és kijött a konyhából. Margit néni leült az asztalhoz és papírokat húzott elő a táskájából. Tamás odahúzódott, Réka állva maradt.