— Nem, nem mindenki! Én elveszíteném az otthonomat! — kiáltotta Réka.

— Ez csak négy fal — legyintett az anyós. — A lényeg a család. A család összetartozik.

Réka egyre dühösebb lett. Az arca kipirult, az öklei összeszorultak.

— Semmit sem fogok szétosztani! Ez a lakás az enyém — és punktum! — mondta keményen, egyenesen a férje szemébe nézve.

Tamás összerezzent, mintha arcon csapták volna. Margit néni nagyot sóhajtott.

— Szóval ez a válaszod — mondta ingerülten az anyós. — Önző vagy. Csak magaddal törődsz.

— A jogaimat védem — felelte Réka.

— A falak fontosabbak neked, mint az élő emberek? — csattant fel Margit néni, felpattanva a székéről. — Mi a családról beszélünk, te meg a vagyonodat dédelgeted! Hálátlan vagy, Réka. Tamás szeret téged, gondoskodik rólad, te meg a saját húgának sem segítesz!

— Nem vagyok köteles odaadni a saját lakásomat! — vágott vissza Réka élesen.

— De igen, mert feleség vagy! A feleség mindenben támogatja a férjét! — támadott az anyós.

Tamás felállt és megpróbált közbelépni: