A férfi elhallgatott, majd halkan megszólalt:

– Igazad volt. De te… te voltál az utolsó biztos pont az életemben.

– Nem szeretnék többé mankó lenni valaki mellett, aki egyszer már megijedt az önállóságtól. Az életem most más irányt vett. És igen, a hűtőmben nincs húsleves, de tudod, mi van helyette? Nyugalom. És ez többet ér bármilyen vasárnapi ebédnél.

Márk a gyulai pályaudvar előtt állt, telefon a kezében, tekintete a betonra szegezve. Körülötte ismeretlen beszéd, idegen arcok, számára szokatlan közeg. Hirtelen maga sem tudta, miért jött. Talán azt hitte, hogy a szerelem majd betapasztja a repedéseket. Csakhogy az érzések nem gyógyítják meg a gyávaságot. Főleg nem azt, amelyik évek óta benne él.

Közben otthon Ildikó minden este hívta a fiát. Üzeneteket küldött: „Ettél rendesen?” „Hiányzom?” Egy délután lement a ház elé, és a padon ott ült Gabriella, akit régebben mindig kritizált – a frizurája miatt, meg az örökké recsegő telefonja miatt.

– Na, Ildikó, mi újság? – kérdezte Gabriella.

– Márk nem jelentkezik – sóhajtott. – Elrepült ahhoz a… modern nőhöz.