Márk nagyot sóhajtott, leült az ágy szélére, és a bögrét az éjjeliszekrényre tette. Az arckifejezése arról árulkodott, hogy érzi: mindjárt kapni fog. És valójában már alig maradt érve.

— Figyelj — kezdte óvatosan, mintha robbanószerhez nyúlna —, az osztályon mindenki ismer. Ez nem csupán előléptetés. Mindig azt mondtad, nem akarsz akadályozni a karrieremben.

— Azt mondtam, nem akarom hátráltatni. De azt nem, hogy hajlandó vagyok egy fedél alatt élni az anyáddal, miközben reggelente városi ribancnak nevez, és az 1982-es receptje alapján főzi a kocsonyát.

Mindketten tudták, hogy a döntés megszületett.

Két héttel később beköltöztek a városba. Az autóban három bőrönd, Eszter laptopja, három doboz könyv és Dóra kézisúlyzói lapultak. Meg persze Márk kerékpárja, amely majdnem annyiba került, mint Eszter számítógépe. De a bicikli számára szent ügy volt — hitt benne, ahogy az édesanyja a templomban.

— Szervusztok, drágáim — állt a lépcsőházban Ildikó, akár egy házmester. Fekete kabátban, gondosan kihúzott ajkakkal, metsző tekintettel.