– És a gyerekeknek is jót tesz majd a nagymamánál – tette hozzá Réka mosolyogva. – Anita szeptemberben kezdi az iskolát, addig egész nyáron itt lehetne. Nem baj?

– Baj? – nevetett Erika könnyek között. – Ennél nagyobb ajándékot el sem tudok képzelni.

Kint lassan lebukott a nap. A konyhát betöltötte a friss sütemény és a tea illata. Erika a gyermekeit nézte, és arra gondolt, milyen különös fordulatokat tartogat az élet. Néha be kell csukni egy ajtót, hogy másik nyíljon ki – az, amely valódi otthonhoz vezet. Oda, ahol szeretet vár.

Réka felszeletelte a tortát, az első darabot az édesanyja elé tette.

– Mindig erős voltál – mondta halkan. – Büszkék vagyunk rád.

Márk bólintott.

– Zoltán nem is sejti, mit veszített.

– Ugyan – legyintett Erika, de belül szelíd melegség áradt szét benne.

Az este lassan ráborult a városra. Távolról zene és gyereknevetés szűrődött fel. Erika észrevette, hogy mosolyog – őszintén, felszabadultan, hosszú idő után először.

Az élet ment tovább. És még annyi fény rejlett benne.