Előkapta a telefonját. Erika az ablakhoz fordult, és a megszokott udvart nézte. Úgy érezte, mintha idegen kezek máris benyúlnának az otthonába, elvennék a terét, a biztonságát. És a legnyugtalanítóbb az volt, hogy nem volt biztos benne: a férje mellé áll majd.

A kijózanító valóság

A jogi tanácsadó iroda a piac közelében, egy öreg, négyemeletes épületben működött. Erika elsétált a megkopott „Közjegyző” felirat mellett, majd benyitott a nehéz ajtón, amelyen ez állt: „Jogi segítségnyújtás”.

Odabent por és régi iratok szaga keveredett. Egy apró asztal mögött fiatal titkárnő ült, feltűnő sminkkel, tekintetét a telefonjára szegezve.

— Van időpontja? — kérdezte anélkül, hogy felnézett volna.

— Nincs, de sürgős lenne… — kezdte Erika bizonytalanul.

— Gábor ügyvéd úrhoz vagy Anita ügyvédnőhöz?

Erika tanácstalanul megvonta a vállát. Telefonon csak annyit mondtak neki előző nap, hogy menjen be. A lány sóhajtott, majd tárcsázott.

— Gábor? Itt egy hölgy időpont nélkül. Milyen ügyben? — nézett kérdőn Erikára.