Az asszony hosszan, fürkészőn nézett rá, mintha most látná először igazán. Aztán bólintott.

— Igen. Pontosan ezt.

A konyhaajtóban ekkor megjelent egy kócos kis fej.

— Anya, mikor jön apa? Álmos vagyok, és mesét ígért — kérdezte Lilla.

Réka tanácstalanul pillantott az anyósára. Gabriella azonnal leguggolt az unokája elé, és kisimított egy tincset a homlokából.

— Apának váratlanul el kellett utaznia, kicsim. De ma este én mesélek neked. Olyat, amilyet még sosem hallottál. Sőt, kettőt is. Holnap pedig együtt megyünk a parkba, rendben?

— És apa? — makacskodott a kislány.

Gabriella egy pillanatra megakadt, de gyorsan úrrá lett magán.

— Később csatlakozik hozzánk.

Miután Lilla visszaballagott a szobájába, Gabriella lassan felállt. A keze még mindig remegett, de ez már nem csupán idegesség volt — inkább visszafojtott indulat.

— Tegnap beszéltem vele — mondta fojtott hangon. — Úgy adta elő, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Közös nyaralást terveztek, boldog családi élet… Csodálkoztam is, hogy mostanában nem te hívsz, mint régen, és nem te mesélsz a gyerekekről.