— Nem ment tovább — suttogta Réka. — Nem bírtam tovább színlelni. Inkább hallgattam.

Gabriella elővette a telefonját. Megkereste Márk nevét, és kihangosította a hívást. A csengő hangja élesen verte vissza a konyha csendjét; Réka halántékában lüktetni kezdett a vér.

— Anya? Történt valami? — szólt bele Márk türelmetlenül. A háttérben zene szólt.

— Igen, fiam — felelte Gabriella meglepően lágy hangon. — Épp nálatok vagyok. Réka azt mondja, hamarosan hazaérsz.

Hosszú szünet következett, majd a zene elnémult.

— Ööö… ma sokáig bent maradok. Fontos megbeszélés.

— Különös — folytatta Gabriella ugyanazzal a sima hangsúllyal. — Réka viszont azt állítja, hogy három hónapja elköltöztél egy másik nőhöz. Valaki nem mond igazat, nem gondolod?

Újabb csend. Aztán egy ingerült sóhaj.

— A fenébe… Elmondta? Kértem, hogy várjon.

— Tehát igaz — mondta Gabriella halkan.

— Anya, ez nem telefonra való — próbált magyarázkodni Márk. — Rékával már régóta nem működött semmi. Teljesen elhanyagolta magát, csak a gyerekek körül forgott minden.