— Mi mást kellett volna tennie? — kérdezte csendesen az anyja.

— Hát… velünk is foglalkozhatott volna. Velem, a kapcsolatunkkal. Nem csak „gyerekek, gyerekek, gyerekek”.

— A te gyerekeid — javította ki Gabriella. — Meg tudod mondani, hány éves a lányod?

— Ez most komoly? Persze, hogy tudom. Lilla.

— És hány éves?

— Hat… vagy hét… körülbelül.

Gabriella Rékára nézett. Az ajkai hangtalanul formálták: „Öt és fél.”

— Rendben, fiam — váltott hirtelen jeges hangnemre Gabriella. — Most figyelj rám. Holnap reggel megjelensz itt, a családodnál. Jelentős összeget hozol a gyerekek fenntartására. Réka alig tudja kifizetni a számlákat, miközben te éttermekben költöd a pénzt.

— Nem érted a helyzetet…

— Nagyon is értem — vágott a szavába. — Elhagytad azt a nőt, aki két gyermeket szült neked. Rávetted, hogy fedezzen téged, miközben te új életet kezdtél. Tudod egyáltalán, milyen körülmények között élnek? Láttad mostanában, milyen állapotban van Réka?

— Utalok pénzt — morogta Márk. — Minden hónapban.

— Mennyit? — kérdezte szárazon.