— Próbáld ki — felelte az anyja kérlelhetetlenül. — És ne hidd, hogy ennyiben hagyom. Már beszéltem Eszter nénivel is. Holnap itt lesz az egész család, és mindenki megtudja, miféle döntést hoztál.

— …és itt lesz holnap az egész rokonság. Mindenki szembesül majd azzal, milyen embert neveltem.

— Anya, ezt nem teheted…

— Dehogynem — vágott közbe Gabriella kőkemény hangon. — Bármit megteszek. És gondolkodj el valamin, fiam: amikor majd megöregszel, és már segítségre szorulsz, ki fog melletted állni? Az az új nő? Kétlem. A gyerekeid? Ők arra fognak emlékezni, hogy az apjuk cserben hagyta őket, amikor a legnagyobb szükségük lett volna rá.

Azzal bontotta a vonalat. Néhány pillanatig mozdulatlanul ült, tekintete a semmibe révedt. Réka döbbenten figyelte; még soha nem látta az anyósát ilyen elszántnak és kérlelhetetlennek.

— Nem kellene ezt vállalnia — szólalt meg halkan. — Ez Márk és az én ügyem. Nem szeretném, ha miattam összeveszne a fiával.

Gabriella lassan ráemelte a szemét.

— Miattad? Azt hiszed, rólad szól? Nem, kedvesem. Arról, hogy hibáztam. Olyan férfit neveltem, aki most nem áll helyt. Ez az én szégyenem is.