Felállt, idegesen járkálni kezdett a konyhában, ujjai doboltak a pulton.

— Holnap leveszek pénzt a számlámról. Nem vagyon, de kezdetnek elég lesz. Aztán eladom a hétvégi házat. Úgyis alig járok ki, csak viszi a pénzt.

— Szó sem lehet róla! — tiltakozott Réka. — Találok pluszmunkát, megoldjuk valahogy…

— Te most a gyerekeiddel foglalkozol — jelentette ki Gabriella ellentmondást nem tűrően. — A többit bízd rám. És Márkkal is elintézem, amit kell.

Szinte azonnal megszólalt a telefonja. A kijelzőn a fia neve villogott.

— Hallgatlak — szólt bele fagyos nyugalommal.

— Rendben — hadarta Márk ingerülten. — Viszek pénzt. Holnap. És a váláshoz szükséges papírokat is. Ha már így alakult.

— Nem „így alakult”, hanem te idézted elő — felelte metsző pontossággal Gabriella. — És nem holnap. Ma. Azonnal. A lányod sír, mert mesét ígértél neki estére.

— Most nem tudok menni, dolgom van…

— Dolgod? — kérdezett vissza halkan, de fenyegető éllel. — Mi lehet fontosabb a saját gyerekednél?

— Reggel ott leszek! — csattant fel Márk. — Ne próbálj meg zsarolni!