— Apa! Visszajöttél!

Márk ösztönösen felkapta, magához szorította. A kislány szemében őszinte öröm csillogott. Tekintete átvándorolt az anyjára, majd Rékára, aki némán, összeszorított ajakkal figyelte.

— Nem ígérhetem, hogy minden olyan lesz, mint régen — mondta végül rekedten. — De azt igen, hogy felelősséget vállalok. Nem csak szavakban.

Gabriella lassan bólintott. A harag mögött most először halvány megkönnyebbülés is megjelent az arcán. A csata talán még nem ért véget, de az első lépést megtették.

❦

Eszter épp csak hazaért a munkából. A bevásárlószatyrot vitte a kezében, és már indult volna a konyha felé, hogy letegye az asztalra, amikor a nappali irányából tompa beszédfoszlányok ütötték meg a fülét. Férje és az anyósa suttogtak odabent.

Valami megmagyarázhatatlan rossz előérzet miatt megtorpant. Léptei lelassultak, majd szinte hangtalanul közelebb húzódott az ajtóhoz, hogy jobban hallja, miről folyik a szó.

Az utóbbi hónapokban Márk viselkedése érezhetően megváltozott.