Azóta három hónap telt el. Gabriella egy közeli városban élt. Eleinte hetente telefonált. Réka azt hazudta, hogy Márk sokat dolgozik, elfoglalt, majd visszahívja. Később a hívások ritkultak — talán a fia maga is kitalált valami mesét.

Nem volt más választása, ajtót nyitott.

— Rékácskám! — tárta szét karját Gabriella sugárzó arccal. — Meg akartalak lepni! Ugye Márk tud róla?

— Nem… — hebegte Réka erőltetett mosollyal. — Nem szóltam neki. Ő most…

— Dolgozik, persze — bólintott az anyós, már be is lépve a lakásba. — Hol vannak az unokáim? Lillácska!

A kislány kikukucskált a sarok mögül, majd amikor felismerte a nagymamáját, sikítva rohant hozzá. Gabriella felkapta a hatéves gyereket, megpörgette a levegőben, és puszikkal halmozta el.

— Mennyit nőttél! Kész kis hercegnő lettél! És Benedek merre van?

— Iskolában — felelte Réka, közben feszülten figyelte, mit vesz észre az anyós. — Már harmadik osztályos.

Gabriella letette Lillát, és máris kipakolni kezdett.

— Hoztam ezt-azt. Saját paradicsom, friss kovászos uborka — Márk mindig imádta. Feketeribizli-lekvár is van. Neked pedig, Lillácska, egy új baba.