A kislány boldogan kapta fel a színes dobozt, de Réka rászólt:

— Előbb moss kezet, kicsim.

Amikor Lilla elszaladt a fürdőszoba felé, Gabriella körbenézett. Az arca alig észrevehetően megfeszült. A lakás, amely valaha tiszta és barátságos volt, most elhanyagoltnak tűnt. A tapéta a fal tövében felpöndörödött, a konyhában három égőből csak egy világított, a csapból egyenletesen csöpögött a víz. Az ablakpárkányon a virágok lekókadtak, a sarokban pedig egy halom kimosatlan ruha hevert.

És ott volt Réka is. Mindig ápolt, rendezett külsejű nő volt, most viszont megnyúlt pólóban állt előtte, karikás szemmel, töredezett körmökkel.

— Réka… — szólalt meg halkabban Gabriella. — Olyan sápadtnak tűnsz. Minden rendben?

— Persze, semmi baj — felelte túl gyorsan, miközben a hűtőbe pakolta az élelmiszereket. — Csak sok a munka. Két helyen dolgozom mostanában. Lilla múlt héten megfázott, éjjelente alig aludtunk.

— És Márk? — kérdezte az anyós, leülve egy székre, tekintetét le sem véve róla. — Mikor jön haza?

Réka a hűtő üres polcait nézte. Egy doboz tej, fél vekni kenyér, egy konzerv. Ennyi maradt.