Gyerekzsivajra ébredt. Odakint már szürkület ült az utcára. Kilépett a hálóból, és a konyhaajtóban megállt: Gabriella és Lilla nevetve nyújtották a tésztát, mindkettőjük arca lisztes volt.

— Anya! A nagyi azt mondta, apa ma hazajön! — kiáltotta Lilla ragyogva.

Réka kérdőn az anyósára nézett.

— Felhívtam Márkot — felelte Gabriella nyugodtan. — Azt mondta, igyekszik korábban elszabadulni.

Réka gyomra görcsbe rándult. Beszéltek? Mit mondhatott? És hogyan magyarázza majd az újabb elmaradást?

Abban a pillanatban csikordult a zár: Benedek érkezett haza az iskolából. Lehajtott fejjel lépett be, de amikor meglátta a nagymamáját, megtorpant.

— Nagyi? — kérdezte hitetlenkedve.

— Gyere ide, te nagyfiú! — tárta ki karját Gabriella.

Vacsoránál a gyerekek egymás szavába vágva meséltek. Réka alig evett, csak tologatta a falatokat a tányérján. A torkát szorította a feszültség. Mi lesz, ha elmúlik kilenc, tíz óra, és Márk nem jelenik meg?

— Anya, apa megígérte az új építőkészletet — szólalt meg Benedek váratlanul. — Szerinted megvette már?