– Egy ilyen ebnek már kert kellene – jegyezték meg a szomszédok, amikor sétáltak vele.

Mese ilyenkor Réka szemébe nézett, mintha minden szavát értené. Olyan figyelemmel hallgatta, hogy az embernek az volt az érzése: mindjárt megszólal. Különösen Rékához ragaszkodott. Ha elment otthonról, a kutya az ajtó előtt várta vissza, és amikor meghallotta a kulcs csörrenését, majdnem a plafonig ugrott örömében.

– Réka… – szólította meg egy este Balázs, kizökkentve a gondolataiból. – Beszélnünk kellene.

– Hallgatlak.

– Tudom, hogy eleged van belőlem. Évekig idegesítettelek. Sajnálom.

– Mi történt?

– Semmi különös. Csak… még Mese előtt Gergő megjelent nálam.

Réka megdermedt.

– Ne ijedj meg, nem képzelődtem. Nem a pia miatt. Azt mondta, hamarosan visszatér, és a közelünkben lesz, ameddig kell. Azt üzente, hogy minden meg fog változni.

– Tényleg? – Réka hangja alig hallatszott.

– Nem hiszed el?

– De… hiszem.

– El akarsz válni? – kérdezte halkan Balázs.

Réka nem felelt, csak a kutya fülét simogatta tovább.

Az éjjel álmában a bátyját látta.