– Ez nagyszerű – mosolyodott el Réka.

– Most már elég volt neked az éjszakázásból. Keress valamit, amit szeretsz, normális időbeosztással.

– Anya! – rohant be Dóra. – Leventével találtunk munkát!

– Miféle munkát?

– Kutyasétáltatásért pénzt kapnánk! Mindenki csinálja a környéken.

– Erről szó sem lehet – csóválta a fejét Réka. – Tanuljatok inkább.

– De hát úgyis sétálunk! – érvelt Levente. – Mese is velünk jönne. Nem zsákokat cipelünk, mint Ákos meg Benedek, akik elmentek rakodónak.

– Szórólapokat is osztanánk – tette hozzá Dóra lelkesen.

– Miféle szórólapokat?

– Bolti akciókról, ilyesmi.

Réka bizonytalanul nézett Balázsra.

– Hadd próbálják meg – mondta a férfi komolyan. – Ügyesek. És én… már majdnem egy hónapja tiszta vagyok.

Réka szíve megremegett. A gyerekek könyörgő arca, a férje józan tekintete… Mintha lassan olvadni kezdett volna benne a jég.

Vacsora közben Balázs még hozzátette:

– A főnököm azt mondta, segít az önrészben, ha lakást akarunk. Szerinte nem való, hogy albérletben éljünk két gyerekkel.