– Meg egy kutyával – szólt közbe Dóra.

Mese erre felemelte a jobb mancsát, mintha egyetértene.

Réka elmosolyodott. Talán az álom miatt, talán valami másért, de úgy érezte, mintha odafentről valóban figyelnék őket, és lassan, nagyon lassan jó irányba terelnék az életüket.

Nem sokkal később különös értesítés érkezett Rékához. Egy közjegyzői iroda kereste, örökösként hivatkozva rá. Először azt hitte, tévedés. Miféle örökség? Kitől? Mégis elment a megadott címre.

Ami ott kiderült, teljesen felforgatta a múltat.

Az a lakás, ahonnan annak idején őt és Gergőt szinte egyik napról a másikra kitették, valójában az édesanyjuké volt. Az anyai nagymamától örökölte, szabályos ajándékozási szerződéssel. Réka és Gergő édesanyjának és a nagybátyjuknak különböző édesapjuk volt, így a nagybácsinak jogilag semmi köze nem volt az ingatlanhoz. Mégis birtokba vette.

Réka fejében zakatolt a kérdés: hogyan történhetett ez meg? Miért nem állt melléjük senki? Talán nem tudták az igazságot. Talán tudták, csak hallgattak.