Az utóbbi időben mintha ködben létezett volna, bár ha őszinte akart lenni, rájött: tulajdonképpen mindig is így élt.

Fiúkkal sosem járt igazán. Nem tartotta magát szépnek, de csúnyának sem. Talán volt benne valami tartás, ami távolságot parancsolt? A diszkóban ugyanolyan ruhát viselt, mint a többiek, sőt néha még csinosabbat is. Felszabadultan nevetett, sziporkázóan viccelődött, a srácok körülötte nyüzsögtek, kedvesen becézték, versengtek a figyelméért. Aztán amikor haza kellett indulni, mégis egyedül maradt.

Később Balázs kezdte el hazakísérni. Eleinte tartott tőle, aztán megszokta a jelenlétét. Amikor a fiú bevonult katonának, akkor döbbent rá, hogy hiányzik neki. Egy levél érkezett tőle, ő válaszolt, és abból a levelezésből lassan, csendben szerelem született.

Az esküvőjük szerény volt, minden felhajtás nélkül.

Csak jó tíz évvel később vallotta be Balázs, hogy annak idején mindenkinek megüzente: aki Rékával próbálkozik, az vele gyűlik meg a baja. Balázs hírhedt vagány volt. Faluról érkezett hegesztőnek tanulni, előbb kollégiumban lakott, később egy idős asszonynál bérelt szobát.