Ketten béreltek egy apró szobát, majd amikor Réka hozzáment Balázshoz, hárman éltek tovább.

Gergő, fiatal és lobbanékony természet, egyszer verekedésbe keveredett: egy barátja barátnőjét védte meg. Felfüggesztettet kapott. A sértett egy befolyásos ember fia volt, Gergő mögött pedig nem állt senki. Hiába jártak közben a barátok, nem számított.

Aztán újabb balhé következett, megint ugyanabból a körből. Gergő megint beleállt a konfliktusba: valakinek kitörte a fogát, másnak eltörte a karját. Egy fiú késsel rontott rá, ő pedig puszta kézzel kapott a pengéhez, kicsavarta a támadó csuklóját – végül az is eltört.

Az ügyet úgy tálalták, mintha a „rossz hírű” munkásnegyed fiataljai támadtak volna az ártatlanokra. Gergő valódi börtönbüntetést kapott. Nem számított a jó magaviselet, a pozitív jellemzés – semmi.

Réka akkor rengeteget sírt. Épp Leventével volt várandós. Egy év múlva Gergőt mégis szabadon engedték. Hivatalosan jó magaviselet miatt, mások szerint helyreállt az igazság, és még azt is javasolták, hogy kérjen kártérítést. De a fiúk inkább nem bolygatták tovább az ügyet.

Balázs beszélt Gergővel. Egész éjjel halkan tárgyaltak a konyhában, két üveg vodkát is kiürítettek, de egyszer sem emelték fel a hangjukat. Másnap reggel, amikor Réka a nagyobbik lányukat, Dórát készítette az óvodába, Gergő odalépett hozzá.

– Bocsáss meg – mondta komolyan. – Soha többé nem fogsz miattam könnyet hullatni. Megígérem. Mondtam már: nem hagylak magadra. Minden rendben lesz, kicsi nővér. Itt vagyunk egymásnak, Balázs és a gyerekek is. Együtt erősek vagyunk.

Ezután levelező tagozaton tanulni kezdett, dolgozott, mellékállásokat vállalt. Lassan jobbra fordult a soruk, nagyobb lakást tudtak bérelni. Balázs is igyekezett felzárkózni hozzá.

Réka lelkét azonban rágta valami: a férje időről időre mégis ivott. Nem tudta, hogyan kell családban élni, senki nem tanította meg rá. Úgy építgette az életüket, abból, ami épp a kezébe akadt.

„Minden férfi iszik néha” – nyugtatta magát. „Amíg nem randalírozik és nem bánt, addig nincs nagy baj.”

Csakhogy Balázs egyre mélyebbre csúszott.

Réka hallgatott és tűrt.

Közben Gergő élete rendeződni látszott. Megismerkedett egy rendes lánnyal, Emesével, aki hasonlóan nehéz háttérből jött. Összeházasodtak, hitelre lakást vettek. Gergő továbbra is figyelt a húgára, Emese is igyekezett segíteni, amiben tudott. Jó hangulat uralkodott náluk, összetartó család lettek.

Gergő finoman noszogatta Balázst is:

– Lakáshitelt kellene felvennetek. Ha gond van, segítünk.

– Persze, számíthattok ránk – bólogatott Emese. – Család vagyunk.

Réka ilyenkor csak lesütötte a szemét. Szégyellte bevallani, hogy Balázst kirúgták. A gyerekeket óvodába hordta, ő maga két állásban robotolt. A férfi otthon tett-vett: kifőzött egy adag tésztát, megsütött pár virslit vacsorára. Legalább idegeneket nem vitt a lakásba, és nem hordta el a holmikat.

Esküdözött Rékának, hogy abbahagyja az ivást, és pillanatok alatt új munkát talál.

Amikor Gergő tudomást szerzett az igazságról, alaposan megrázta Balázst – és az, ami ezután történt, már mindannyiuk életét új irányba terelte.