Aztán újabb balhé következett, megint ugyanabból a körből. Gergő megint beleállt a konfliktusba: valakinek kitörte a fogát, másnak eltörte a karját. Egy fiú késsel rontott rá, ő pedig puszta kézzel kapott a pengéhez, kicsavarta a támadó csuklóját – végül az is eltört.

Az ügyet úgy tálalták, mintha a „rossz hírű” munkásnegyed fiataljai támadtak volna az ártatlanokra. Gergő valódi börtönbüntetést kapott. Nem számított a jó magaviselet, a pozitív jellemzés – semmi.

Réka akkor rengeteget sírt. Épp Leventével volt várandós. Egy év múlva Gergőt mégis szabadon engedték. Hivatalosan jó magaviselet miatt, mások szerint helyreállt az igazság, és még azt is javasolták, hogy kérjen kártérítést. De a fiúk inkább nem bolygatták tovább az ügyet.

Balázs beszélt Gergővel. Egész éjjel halkan tárgyaltak a konyhában, két üveg vodkát is kiürítettek, de egyszer sem emelték fel a hangjukat. Másnap reggel, amikor Réka a nagyobbik lányukat, Dórát készítette az óvodába, Gergő odalépett hozzá.

– Bocsáss meg – mondta komolyan. – Soha többé nem fogsz miattam könnyet hullatni. Megígérem. Mondtam már: nem hagylak magadra. Minden rendben lesz, kicsi nővér. Itt vagyunk egymásnak, Balázs és a gyerekek is. Együtt erősek vagyunk.