– Úgy hallottam, ősszel többet érnek a nyaralók – jegyezte meg Eszter, miután a döntés megszületett az eladásról.

– Tudom – morogta Balázs. – És mit akarsz ezzel? Várjunk addig? Most április van. Nem akarok még hónapokig így élni veled!

– Balázs, a válás mindenképp meglesz, emiatt ne aggódj – felelte Eszter higgadtan, ügyelve arra, hogy hangjában ne legyen szemrehányás. – De ha rendbe tesszük a nyaralót, többet kaphatunk érte.

Balázs erre csak felhorkant, és már nyitotta a száját, hogy visszavágjon.

– Mit értesz pontosan azon, hogy „rendbe tesszük”? – kérdezte végül Balázs gyanakvóan.

– Arra gondoltam, hogy elültethetnénk a legszükségesebb zöldségeket. Sárgarépát, céklát, hagymát, egy kis zöldfűszert, uborkát, paradicsomot… – sorolta Eszter lelkesedéssel.

– Na, tessék, már indul is a gazdálkodás! – vágott közbe Balázs, mielőtt a nő befejezhette volna. – Minek nekünk ez az egész?

– Ha gondozott a kert, és még termés is van rajta, az növeli az értékét – felelte Eszter higgadtan. – Ki tudja, lehet, hogy már júliusban vagy augusztusban akad rá vevő.

– Tegyük fel – bólintott Balázs kelletlenül. – Mi mást találtál még ki?

– Jó lenne lefesteni a kerítést, a házban pedig lecserélni a tapétát. Teljesen más hangulata lenne. Ültethetnénk virágokat is a bejárathoz…

Balázs sóhajtott egyet. Látszott rajta, hogy belátja: a felesége ésszerűen beszél.

– Rendben, meggyőztél – mondta végül. – De egy kérdés maradt: ki fogja mindezt megcsinálni?

– Mi ketten – válaszolta Eszter határozottan. – Így spórolunk a legtöbbet. Viszont egy feltétellel: ugyanannyit dolgozunk mindketten. Nem vállalom át a te részedet. Áll az alku?

– Áll – felelte Balázs, majd elköszönt és elment. Már bérelt egy lakást, mert a közös otthonban nem bírta tovább a feszültséget.

És ezzel kezdetét vette a nagy átalakulás.

Eszter azt hitte, mindent világosan megbeszéltek, ám hamar kiderült, hogy Balázs alig mutatkozik a telken.

– Azt várod, hogy egyedül robotoljak? – kérdezte tőle egyszer élesen, amikor meglátta, hogy az ígért ágyások még mindig nincsenek felásva, a korai virágok pedig szomjaznak. – Akkor a pénzt is ennek arányában osszuk el. Mondjuk egy a háromhoz.

– Mégis miért? Nekem is szükségem van a részemre! – háborodott fel Balázs. – Új életet kezdek, nem felejtetted el?

– Akkor dolgozzunk együtt. Más megoldás nincs – zárta le a vitát Eszter.

Balázs végül beadta a derekát.

Ettől kezdve együtt jártak ki a nyaralóba. Balázs ásott és kialakította az ágyásokat, Eszter vetett, locsolt, palántázott. Elültették a zöldségeket, meszelőt húztak a fák törzsére, megigazították a kerti pavilon tetejét, rendbe tették a virágágyásokat. A telek lassan egészen más arcát mutatta.

Aztán jött a gyomlálás ideje.

Eszter soha nem gondolta volna, hogy Balázs – az ő Balázsa – mellette fog görnyedni a krumplisorok fölött, és szorgalmasan tépi majd a gazt. Korábban egyáltalán nem lelkesedett a kertészkedésért.

A krumpli feltöltése pedig kész versennyé vált köztük. Eszter az egyik oldalról haladt, Balázs a másikról, és tréfálkozva siettették egymást.