– Írjunk össze mindent.

A papíron sorra jelentek meg a tételek: alapélelmiszerek, gyógyszerek, tartozások rendezése, közüzemi számlák átnézése. A lista egyre hosszabb lett.

Gergő végül kihúzta magát a széken.

– Először a villanykérdést kell megoldani – mondta eltökélten. – Holnap elmegyek Benedekhez, utána beszélek Zoltánnal is. Ő ért az elektromos dolgokhoz, talán tud segíteni, hogy ne kapcsolják le náluk az áramot.

– …hátha ő is tud valami megoldást – fejezte be Gergő, miközben már fejben a másnapi teendőit rendezgette.

– Rendben – vette át a szót Eszter lendületesen. – Én addig elmegyek a patikába, veszek köhögésre és megfázásra valamit. Meg bevásárolok. Sejtem, hogy náluk a kamra most üres lehet.

Másnap Gergő felkereste a szomszédot, Zoltánt. Egyszerű, szókimondó ember volt, de a szíve a helyén. Amikor meghallotta, miről van szó, habozás nélkül bólintott.

– Ugyan már, Gergő, ezt megoldjuk – mondta. – Húzok ideiglenesen pár vezetéket, rákötünk egy átmeneti áramforrást, hogy legalább a legszükségesebb működjön. Mondd meg, mikor induljunk.