– A férjemnek viszem. Pont ilyet kerestem – felelte Eszter, miközben kifizette a jelképes összeget.

Miután a kabát a táskájába került, jókedvűen indult haza.

Otthon Gergő a konyhában ült, előtte gőzölgő tea, kezében egy megsárgult újság. Annyira belemerült az olvasásba, hogy észre sem vette, amikor Eszter belépett.

– Gergő, nézd csak, mit hoztam! – kiáltotta vidáman, és két karjára terítve felmutatta a kabátot.

A férfi felpillantott, letette az újságot, és kissé hunyorogva szemlélte az új szerzeményt.

– Ez nekem szól? – kérdezte tréfás komolysággal.

– Hát persze! Nézd meg, milyen masszív. A színe is jól állna neked. Ebben nem fogsz fázni sem szélben, sem hóban.

Gergő felállt, átvette a kabátot, végigsimította az anyagot, kipróbálta a cipzárt, belenézett a zsebekbe.

– Asszony, te mindig tudod, mit válassz – mondta elismerően.

– Akkor rajta, próbáld fel! – sürgette Eszter.

A férfi magára öltötte, felhúzta a cipzárt, megmozgatta a karját, hogy kényelmes-e.

– Nahát, ez tényleg mintha rám szabták volna! – vigyorgott elégedetten.