– Ugye, hogy nem véletlenül döntöttem mellette? – felelte Eszter büszkén.

Gergő bólintott, felkapta a kutya pórázát, és az ajtó felé indult.

– Elmegyek egy körre Bodrival. Be kell avatni az új kabátot!

Eszter az ajtóban állva figyelte, ahogy a férje kilép az utcára. A kabát valóban tökéletesen állt rajta, mintha személyre szabva készült volna. Gergő határozott léptekkel haladt, Bodri pedig vidáman szaladgált körülötte.

Néhány nappal később, amikor már rendszeresen hordta az új darabot, Gergő elégedetten gondolt rá: kényelmes, meleg, és rengeteg zsebe van – igazán praktikus viselet.

Egyik este munkából hazaérve a fogasra akasztotta a kabátot, majd bement a konyhába, ahol Eszter a vacsorát készítette. Mielőtt leült volna az asztalhoz, hirtelen ötlettől vezérelve visszament az előszobába.

Leemelte a kabátot, és eltűnődött: vajon maradt-e benne valami az előző tulajdonostól? Talán egy apró tárgy vagy papírdarab. A gondolat váratlanul jött, de kíváncsisága nem hagyta nyugodni. Először az oldalzsebeket tapogatta ki – üresek voltak. Ezután a mellrésznél lévő zsebhez nyúlt. Ujjai egy kis, összehajtogatott, keményebb papírdarabot érintettek.