– Mi lehet ez? – morogta halkan, miközben kihúzta.

Egy gyűrött, megsárgult cetli volt az, mintha hosszabb ideje lapult volna ott. Óvatosan szétnyitotta. A papíron nagy, egyenetlen betűkkel írt sorok álltak. A kézírás kusza volt, a betűk hol felkúsztak, hol lebuktak a sorból, mintha az író keze bizonytalanul vezette volna a tollat. Az egész szöveg nehezen volt kibogozható, és első pillantásra úgy tűnt, mintha egy kisgyerek próbálta volna papírra vetni a gondolatait.

A sorok így szóltak:

„Ha ezt olvassa, kérem, segítsen. Nem tudom, mit tegyek. A feleségem súlyos beteg, és már egy fillérünk sem maradt a kezelésre. Cím: Fenyő utca 12. Benedek.”

Gergő újra és újra átfutotta a szöveget.

– Ez most komoly? – dünnyögte maga elé hitetlenkedve.

Néhány pillanatig mozdulatlanul állt, a cetlit nézegetve. Akárki írta, kétségbeesett lehetett, ha ilyesmit vetett papírra, és egy kabát zsebében hagyta. De az egész mégis különös volt. Hogyan kerülhetett a ruhadarab egy adományboltba? Mi történt azzal, aki viselte?