– Miféle esküvő? Térj észhez! – csattant fel az anyja. – Norberttel már aláírtuk a szándéknyilatkozatot. Ez évszázados üzlet lenne, két komoly terület kerülne egy kézbe. Felfogod, mit beszélsz? A makacsságoddal tönkreteszel minket! Vivien kifogástalan választás: művelt, kifinomult, csinos, remek alakja van, és tekintélyes hozománya!

– Anya, elég! – emelte fel a hangját Márk, aki addig higgadt maradt, most azonban elszakadt nála a cérna. – A ti Vivienetek egy üresfejű lány. Tizenhárom éves kora óta plasztikai sebészekhez jár, már a szája nagyobb, mint a melle. A diplomáit az apja intézte, és most férjet is vásárolna neki. Ti pedig bedőltetek neki. Az az ember ravasz, veszélyes figura. Benneteket fog kiforgatni mindenből, megrág és kiköp. Engedjétek el ezt az ötletet. Tudod mit? Ha őszinte akarok lenni, talán még hálás is vagyok apának. Szeretek itt élni. Eleinte kemény volt – se meleg víz, se kényelem, se házvezetőnő. Mosni sem tudtam, takarítani meg pláne.

Még egy tükörtojás is kifogott rajtam az első alkalommal. Aztán rájöttem, hogy nem ez számít. Visszamehetnék a zárt világunkba, ahol személyzet vesz körül, repülőjáratok és éttermek váltják egymást, de kinőttem azt az életet, anya.