Nem hiányzik az állandó megfelelés: öltözz így, viselkedj úgy, mosolyogj, és egy szót se szólj fölöslegesen. Semmit sem ér. Az öreg NIVA-m elmegy ott is, ahol a csillogó terepjárók elakadnak. A tojást serpenyőből, szalonnával az igazi megenni, és az erdőben sétálni, nem báltermekben. Amit elérek, a saját erőmből fogom elérni – akár mellettem álltok, akár nem.

Az elmúlt esztendő alatt a fia nemcsak lefogyott és elvesztette a korábbi puhaságát, hanem szemmel láthatóan meg is érett. Már nem heccből beszélt, nem bohóckodott, mint a legutóbbi találkozásaikkor. A tekintete tisztán égett, és meggyőződéssel érvelt. Az asszony, miközben azon töprengett, hogyan csábíthatná haza az eltévelyedett gyereket, egy pillanatra el is veszítette a beszélgetés fonalát.

Márk azonban lendületben maradt:

– Olyan embereket ismertem meg itt, hogy el sem hinnéd. Ott van például Béla bácsi. Első ránézésre csak egy lecsúszott, iszákos öregnek tűnt, aztán egy váratlan fordulattal mégis megfogta a szerencsét.

– …öregkorára meg csinált egy hatalmas fordulatot – folytatta lelkesen –, és blogot indított. Képzeld el! Ma már annyian jönnek a faluba miatta, hogy szinte csak az nem talál ide, aki nagyon nem akar. Itt valódi emberek élnek, érted? Nem kirakatfigurák. És itt szükség van rám. Rám, személy szerint.