Apróságokkal kezdődött minden. Váratlanul állított be hozzájuk, bejelentés nélkül, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

…hogy „ellenőrizze”, valóban rend van-e a lakásban. Később már nem elégedett meg a váratlan betoppanásokkal: kijelentette, hogy hetente járni fognak hozzá, mert „egy fiúnak kötelessége támogatni az édesanyját”.

Az ünnepeket kizárólag nála lehetett megtartani. Ha Vivienéknek saját tervük akadt, az rendre meghiúsult – hol egy hirtelen rosszullét, hol valami halaszthatatlan kérés miatt.

Viviennek eszébe jutott, amikor évekkel korábban Márkkal autóra gyűjtöttek. Már ki is nézték a megfelelő modellt, az eladóval is megegyeztek… amikor Ildikó váratlanul közölte, hogy azonnal ablakcserére van szüksége a lakásában.

Nyár közepe volt, a hőség tombolt, de ő hajthatatlan maradt: „mindjárt itt a tél”. Márk gondolkodás nélkül odaadta a félretett pénzt, majd csak annyit mondott: „Ugye megérted, anya egyedül van, nincs kire számítania.”

Ez a „ugye megérted” azóta is minden helyzetben előkerült, mint egy varázsmondat, ami mindent felment.