– Mocsok nő! Miattad maradok fedél nélkül! Az utcára kerülök! – ordította utánuk Gergő, amikor Eszter a kislánnyal és a csomagokkal kilépett az ajtón.

Az autóba ülve Eszter mély levegőt vett, próbálta lecsillapítani zaklatott szívverését.

– Lilla, most a nagyiékhoz megyünk – mondta halkan. – Ott lakunk majd egy ideig, amíg a mi kétszobásunkból kiköltöznek a bérlők.

– Rendben, anya. Csak ne sírj, jó? – bújt hozzá a kislány.

– Nem fogok többet – ígérte Eszter, és megszorította a lánya kezét.

A válás hosszadalmas és kimerítő procedúrának bizonyult. Eszter eltökélte, hogy legalább részben visszaszerzi azt az összeget, amelyet éveken át Gergő lakásának törlesztésére fordított. Nem akarta annyiban hagyni.

A bírósági tárgyalások egymást követték. Számlákat kellett előkeresni, átutalásokat igazolni, értékbecslők véleményét meghallgatni. Nem ment minden gördülékenyen, de Eszter kitartott. Végül a jog és a tények mellette szóltak.

A bíróság kötelezte Gergőt, hogy fizesse vissza a volt feleségének a befizetett összeg jelentős részét. Nem mindent, de akkora hányadot, ami már számottevő volt.