Gergő felpattant a kanapéról, és idegesen járkálni kezdett a nappaliban. Arcán hitetlenség és düh keveredett. Hirtelen megállt, és élesen Eszterre nézett.

– Ha így állunk, akkor váljunk el! – csattant fel. – A bank majd viszi a lakást, mert egyedül nem bírom fizetni. Semmim sem marad. Köszönöm szépen, drága feleségem!

– El akarsz válni? Rendben – felelte Eszter remegő, de fegyelmezett hangon. – Jó, hogy szóltál.

– Szívesen – vágta rá gúnyosan a férfi.

Ez volt az a pont, ahol Eszter már nem tudta visszatartani a könnyeit. Arcán végiggördültek a könnycseppek, miközben némán a hálóba ment, és egy bőröndbe kezdte pakolni a legszükségesebb holmijait. Lillát is megkérte, hogy készítsen össze pár ruhát és személyes tárgyat az első napokra.

– Mocsok nő! Miattad maradok fedél nélkül! Az utcára kerülök! – ordította utánuk Gergő, amikor Eszter a kislánnyal és a csomagokkal kilépett az ajtón.

Az autóba ülve Eszter mély levegőt vett, próbálta lecsillapítani zaklatott szívverését.

– Lilla, most a nagyiékhoz megyünk – mondta halkan. – Ott lakunk majd egy ideig, amíg a mi kétszobásunkból kiköltöznek a bérlők.

– Rendben, anya. Csak ne sírj, jó? – bújt hozzá a kislány.

– Nem fogok többet – ígérte Eszter, és megszorította a lánya kezét.

A válás hosszadalmas és kimerítő procedúrának bizonyult. Eszter eltökélte, hogy legalább részben visszaszerzi azt az összeget, amelyet éveken át Gergő lakásának törlesztésére fordított. Nem akarta annyiban hagyni.

A bírósági tárgyalások egymást követték. Számlákat kellett előkeresni, átutalásokat igazolni, értékbecslők véleményét meghallgatni. Nem ment minden gördülékenyen, de Eszter kitartott. Végül a jog és a tények mellette szóltak.

A bíróság kötelezte Gergőt, hogy fizesse vissza a volt feleségének a befizetett összeg jelentős részét. Nem mindent, de akkora hányadot, ami már számottevő volt.

Gergő azonban önként nem teljesített. A pénzt végül végrehajtói úton kellett behajtani rajta.

Ironikus módon az a férfi, aki korábban azt állította, Eszter nélkül képtelen lesz fenntartani a lakást, valahogy mégis előteremtette a havi törlesztőrészleteket. Igaz, a hitel és a letiltások után alig maradt többje a létminimum összegénél.

E miatti keserűségét időről időre Eszterre zúdította: telefonon hívogatta, szemrehányásokkal és sértésekkel árasztotta el.

Eszter azonban megtanulta rövidre zárni ezeket a beszélgetéseket. Nem vitatkozott, nem magyarázkodott. Lassan, szinte észrevétlenül kihunyt benne minden érzelem Gergő iránt.

A helyét közöny vette át.