«Nem kapsz semmit» — Nóra beadta a válókeresetet
Árulkodó jelek alattomosan megrontották a bizalmat.
Egy délután, amikor Nóra a gardróbot pakolta, a férje régi pólói között egy gondosan becsomagolt dobozra bukkant. Amikor kibontotta, kiderült, hogy egy drága parfüm lapul benne, még érintetlen csomagolásban. Forgatta a kezében, és próbálta felidézni, milyen alkalom közeleghet. A születésnapja nemrég múlt el, a házassági évfordulójuk még messze volt. Az anyósa ki nem állhatta az illatszereket, az édesanyjának pedig Márk biztosan nem mert volna ilyen kockázatos ajándékot választani – jól tudta, mennyire nehéz nála eltalálni az ízlést.
A „szerető” szó egy pillanatra átsuhant Nóra fején, de meglepő módon nem szorult össze a gyomra. Nem illett a férjéhez ez a forgatókönyv. Inkább valami ésszerű magyarázatot sejtett a háttérben, és úgy döntött, higgadtan jár utána a dolognak.
Márk a megszokott időben ért haza. Soha nem volt rá jellemző, hogy késlekedjen. Nóra szó nélkül átnyújtotta neki a dobozt, és figyelte az arcát. A férfi kibontotta a csomagolást, majd amikor meglátta az üveget, elképedve kérdezett vissza:
– Ezt meg honnan szedted elő?
– A pólóid között volt eldugva.
– Nem hiszem el! Már mindenhol kerestem. Azt hittem, elveszítettem, ezért kénytelen voltam venni egy másik ajándékot!
– Kinek szántad egyáltalán?
– A főnökasszonynak. Mondtam, hogy a srácokkal közösen vettünk neki valamit újévre, nem?
– De, rémlik.
– Benedek intézte a vásárlást. A parfümériában azt mondták neki, hogy Gabriella ezt az illatot használja. A tanácsadók jól ismerik őt. Szegény Benedek majd beleőrült, mire megtalálta a megfelelő változatot, mert ugyanazon a néven egy csomóféle létezik. Aztán azon az estén ittunk egy kicsit, emlékszel? Hazahoztam a dobozt, hogy az irodában nehogy valaki idő előtt meglássa. A többi kiesett. Azt hittem, a buszon hagytam, mert nem voltam éppen józan.
– Elég bosszantó – jegyezte meg Nóra. – De legalább megvan a következő ünnepre.
– Igazad van! Most feldobtad a napomat! – Márk puszit nyomott a felesége arcára. – Elteszem a táskámba, holnap megmutatom a többieknek. Lesz majd meglepetés!
A kellemetlen félreértés ezzel le is zárult. Legalábbis úgy tűnt. Az utóbbi időben azonban Márk egyre szétszórtabbnak bizonyult. Többször elfelejtette szólni, hogy hétvégén pluszmunkát vállalt, így Nórának hirtelen kellett átírnia a programjait. Egy alkalommal még a telefonját is bent hagyta a munkahelyén. Nóra gyakran korholta amiatt, hogy túlhajszolja magát, és a kimerültség miatt már a legegyszerűbb dolgok is kicsúsznak a fejéből.
Egy ebédszünetben a barátnőjével beszélgetve szóba kerültek a figyelmetlenségből adódó kínos helyzetek. Nóra elmesélte a parfüm történetét, és azt is, hogy a férje mostanában mennyire szórakozott.
– Nem furcsa ez egy kicsit? – vonta fel a szemöldökét Réka. – Biztos, hogy nincs valakije?
– Szerintem nincs. Bár az igaz, hogy mostanában tényleg különösen viselkedik.
A beszélgetés után Nórában mégis motoszkálni kezdett a kétely. Gyerekkora óta higgadt természetű volt, nem kapkodott el semmit, inkább kivárt, amíg az emberek és a helyzetek maguktól megmutatják az igazságukat. Távol állt tőle a jelenetek rendezése vagy a vádaskodás.
Koppints a Tovább gombra a folytatáshoz