A fenyegetésre az asszony éles, rikácsoló hangon tört ki. Azonnal a sofőrt kezdte követelni, hogy állítsa meg a járművet és tegyen rendet.

— Ember! Hallja, mi történik itt? Ez a nő megfenyegetett! Azonnal tegye le a buszról! Veszélyt jelent rám! Hát süket maga?

A vezető természetesen már régóta hallotta a szóváltást, és addig reménykedett, hogy maguktól elcsitulnak. Amikor azonban a kiabálás egyre hangosabb lett, még néhány másodpercig tettette, hogy nem figyel, végül fáradt sóhajjal rálépett a fékre.

— Mi folyik itt? — fordult hátra ingerülten. — Nem lehetne ezt csendben elintézni? Muszáj vezetés közben ezzel zaklatni?

A szokásos rendreutasítás most sem hozott békét.

— Nézze meg ezt a szemtelen nőt! — váltott panaszos hangnemre az idős asszony. — Két helyet foglal, és esze ágában sincs felállni! Én pedig idős ember vagyok, nekem le kell ülnöm. Baj van a szívemmel, rosszul leszek állva!

A sofőr végigmérte Nórát és a mellette lévő ülést, ahol a hordozó állt, még mindig nem teljesen értve a helyzetet.